A fajta származása, eredete az ókori római korig visszavezethető. Közvetlen őse a "Canis Pugnax" (ősi római molosszus). Erre az ősre vezethető vissza a Mastino Napoletano is. A két kutya összehasonlítása során is rengeteg azonosság, hasonlóság fedezhető fel, de míg a Mastino a nagyobb, tömegesebb, nehézkesebb mozgású, lomhább és "bőrösebb", addig a Corso a könnyedebb, elegánsabb, szárazabb (kevésbé bőrős), atletikusabb és harmonikusabb mozgású fajta. A rég múltban használták nagytestű vadak elfogására, vadászatára, sőt csatákban "harci segítségként" is.
Az I. és II. Világháború jelentős veszteségeket okozott ebben a különleges kutyafajtában. A teljes kihalástól 1968-1987 közt Stefano Galdolfini és barátai által indított expedíció mentette meg. Összesen kb. 20 egyedet találtak, és mindent elkövettek azért, hogy ezt a csodás fajtát "feltámasszák"! Magyarországon 1992-ben honosították.
A testhossz körülbelül 11%-kal meghaladja a marmagasságot. A fej teljes hossza eléri a marmagasság 36%-át. A pofa hossza a fej teljes hosszának 34%-a. A mellkas magassága a marmagasság fele és megegyezik a mellső végtagok könyökmagasságával.Súly: kanok esetében 45-50 kg, szukák esetében 40-45 kg.
Magasság: kanoknál 64-68cm, szukáknál 60-64cm
Szín: fekete, ólomszürke, palaszürke, világosszürke, világos őzbarna, őzbarna, sötét őzbarna és foltos.
A cane corso bátor, kiegyensúlyozott, értelmes, mozgékony és kissé szilaj kutya. A családjával szemben gyengéd és hűséges. A kifutóban való tartása nem nagyon alkalmas. Figyelmes, családját védelmező kutya, és ha igazi veszély fenyeget, a hangját is kiereszti. A gyerekekkel jól megfér, idegenekkel szemben viszont gyanakvó, csak a gazdája jelenlétében hajlandó megtűrni őket. Ha megfelelő volt a szocializációja, a háziállatokkal sincs gondja. Más kutyákkal szemben általában harcias.